– szocreál változat Rilke nyomán –
a rácsoktól szaggatott vonulását
gyerekszemem riadtan követi
ketten nézzük az ezer rács világát
és egyikünknek sincs se be se ki
de ő nem nyugszik járkál lankadatlan
míg én a legkisebb kört se rovom
ő fel s alá rácsoktól szaggatottan
én láthatatlanná tevő pontomon
s érzem fenségét: lám így kínlódik ha
kit szabadság reménye ostoroz!
s ő ruganyos seggét felém fordítja
felcsapja farkát és szembehugyoz
Falcsik Mari
fotó: Syporca Whandal