Ahogy

ahogy a gitárt elvitted
annál semmi nem volt szörnyűbb
azt akartad maradjon ott
mint a fellépő ruhád is
de én nem akartam hogy majd
testetlen ingben öltönyben
nincs-kezeddel támaszkodva
a gitárra ott állj most már
mindig benn a szekrényemben

te meg nem akartad látni
érinteni se akartad
mintha undort keltett volna
úgy fogtad meg mint egy békát
vagy mintha parazsat inkább:
mint legnagyobb kincset amit
nem lehet már nem lehet majd
mint legnagyobb veszteséget
ami a halállal érhet

te a gitárral fogtad fel
hogy itt nem lesz se már se majd
hogy meghalsz és nem lesz élet
neked a gitár mondta ki
neked ott jajdult fel a tény
ahogy azt meg kellett fognod
újra és végképp hiába
te a gitártól tudtad meg
hogy most búcsúzol mindentől

Falcsik Mari

fotó: Syporca Whandal