egy jól sikerült randevú, a plázában zúgott a művízesés,
17 év közöttünk, meg a kerek asztal alatt a combod, máris
megvolt az összhang, azután fizettünk, és kikísértelek a rep-
térre, mint akik régóta szerelmesek, ültünk összehajolva
a búcsú előtt, fel- és leszálltunk, csíkokat húztunk egymáson,
berregtek a hajtóművek, épp elértük az utazómagasságot,
amikor elnyelt a terminál téged, ahova nem követhettelek –
– egy hét múlva közölted, hogy menjek utánad, a wizz air-re
vettél jegyet, de hát nem is ismerlek, mondtam, a francba
bele, ez aztán kaland, ez fiatalság, először repülhetek, egyedül,
kivettem szabadnapjaimat, a kollégák röhögve irigykedtek,
átírtuk a beosztást, porlasztó július volt, hát akkor irány a tenger,
ha egyszer élek is, ha lezuhanok is, bevettem két daedalont, s
mint daidalosz ikaroszhoz, úgy igyekeztem hozzád, viasz-
szárnyaimmal, mézes csókjaidért, bedugult füleimmel,
hogy aztán fiumicinón, akár verdit az operában, tapssal
ünnepeljük a sikeres földet érést, ahol egy életen át csak
az uscitát keresem
Fotó: Hegedűs Ákos/morpho