Boldogok a boldogtalanok, mivel ők keresik a boldogságot, amely oly illékony, mint reggeli gondolat az ébredés és felkelés között, emiatt gyakorlatilag nem is létezik, ezért kell róla annyit beszélni.
Boldogok a szabadság szobrok, mert nincs értékesebb tulajdon, amellyel ember rendelkezhet, mert ha szabad vagy, akkor minden vagy. Kár, hogy ha minden vagy, akkor megszűnsz létezni.
Boldogok, akik nem nyugtalankodnak az elkövetkezendők miatt, mert nekik nem kell csalatkozniuk, mert a jövő annyira kétséges, hogy jobb nem is gondolni rá.
Boldogok, akik repülhetnek, mert nincs szörnyűbb, mint földhözragadtnak lenni, és bár mindannyian azok vagyunk, ez attól még nem jó érzés.
Boldogok az unalmasak, mert nekik nem kell félni az egyhangúságtól, márpedig az unalom létezik, sőt. Boldog az unalom, mert ellene sem ember, sem Isten. Sem. Sőt. Még maga az Ördög sem. Az unalom legyőzhetetlen. Pedig az Ördög az unalomból él. Mostanában már elég rosszul.
Boldogok a buddhisták, mert ők nem hisznek semmiben, főleg nem Istenben, ezért megvetik az embert, de azt legalább meggyőződéssel teszik. Az Ördög meg mérgelődik, mert nem szereti, ha semmibe veszik, márpedig ha nincs Isten, a jó öreg patás, nagy kondérban embereket puhára pácoló főgonosz sem létezik. Boldogtalan az Ördög, mert ő már nem számít. Boldogok a fiúzenekarok, mert övék a mennyek országa. És boldogak a plakátmagányok, mert nekik nem kell hiábavalóan várakozniuk.
Boldogok a cigarettával töltött meghitt pillanatok, mert ilyenkor megáll az idő. És van-e nagyobb boldogság, mint amikor éppen nem történik semmi?
Boldog az idő, mert neki aztán semmi sem drága, még mások boldogtalansága sem. Sőt! Ebben lubickol a legszívesebben. A végső elkeseredés könnyeiben, a panaszszavak áradatában, az öngyilkossági gondolatok esőcseppjeiben, a szorongás izzadságában és a boldogság álságos páráiban.
Magyary Ágnes
fotó: Hegedűs Ákos