Muskátlik

Nos, ami a lényeglátást illeti, végül be kellett látnia, alighanem tévúton járt. Pedig kezdetben azon a néhánysokezredik bódult délutánon is épp úgy gondolta, mint  általában, nevezetesen, hogy az elevenbe vágó igazságra tapint rá. Mint oly gyakran, most is teraszon ült. Vékony ajkai közt szürcsölte a bort befele, és hasonlóképp szűrte a szavakat fogai közt kifele:
Faszom a lila muskátliba. Minden héten idehoz egy újabb gazt, de az ablak, az bezzeg nincsen megpucolva. Kurva muslicák.
A rovarok, mint akik megszólítva érzik magukat, mind többen, és mind közelebb merészkedve, részegen cikázva laza felhőt szőttek a pohár és a látnok köré. E zsongó képlet mögül egyre inkább csak a szemközti szőlőhegy jó régen észrevehetetlenségig unt körvonala ütött át.
A vízió most fura mód éles emlékeket idézett fel benne egy eleven és vidám társaságról, ahogyan hosszúlépésekkel hódítják meg a hegyet a Hableány étteremtől a Kisfaludy-házig borozóról borozóra haladva, és egy ugyancsak ott esett, ugyancsak részegségbe torkolló randevúról, mely még később a lila muskátlikig vezetett. Mintha egy másik életben történtek volna. Mégis az a gondolat vert fejében tanyát, hogy ezek az itt és most muslicák, talán mint a mámor árnyékfelhői, hírvivők lehetnek a túlsó partról, akik érte vannak itt.
Jó ideje már alapos megfontoltsággal és viszonylag nagy eredményességgel sikerült távol tartania magát a víztől, akár külső, akár belső alkalmazásról is lett volna szó, most mégis a partra eredt, hogy bizonyosságot szerezzen a megkövült bazaltszív üzenetéről.
Néhány lépés volt csak. Az elsőnél a telek végi tenger, mi magyar, a bokáját nyaldosta langyosan, csak hogy a következőnél ráeszméljen, nem hogy tenger, de nem is tó ez, talán csak pocsolya, amiben mégis ott lent, távol kislányok visítanak és kacagnak, de ahogy még egyet lép, az önfeledt ricsaj is távolba vész, a tócsa is csak egy kis zöld foltnak tetszik már, mellette apró pörsenés lenne csak a felsőtest nélküli bazaltszoknyás szirén, és a húgai is, ha nem vesznének bele a távolodó, hátrahagyott tájba, így ha volt is üzenet, azt már nem hallhatta meg. De egy pillanatra megvolt az egész.
Koponyás Regina

fotó: morpho