ni egy árvaszúnyog egy szőrös csápú
hosszúlábú karcsú hím
röpköd a monitoromon
– volt egyszer egy ilyen társam
még fenn a Hegytetőn
akit Albertnek neveztem el
ősszel jött menedéket kérni és én
hetekig tápláltam az íróasztalomon
üvegtálkában vízbe tett levélen – ő figyelte
ahogy dolgozom én meg a lupén át lestem
hogy iszik: szívókája végén hogy szürcsöli föl
a vizet vagy valamit a víz felszínéről
már a kezemre szállt így néztük egymást
már nem félt a monitorra ülve figyelni
az alakuló verseket amikor egy reggel
halva találtam: mintha elázott volna
úgy feküdt ott az oldalán
egész az íróasztal lapjára tapadva
ottkint a tél közelgett: az ég beszürkült
elnehezült – bent gyászba borult az íróasztal
a kis levél a vízben és a szívem
csak napok múlva jutott eszembe hogy végül
egy árvaszúnyog élete alig több ennél a pár hétnél
amit Albert ilyen komfortosan töltött el velem
Falcsik Mari
fotó: Icsu Renáta