Videó: Teddy Harpo, Haynal Ákos. Zene: Varga Imre.
Horváth Eve
Túlélés, túlhalás
Van egy szöveg, amit folyton elfelejtek megírni. Legalább azt tudnám, miről szól. De a helyzet az, hogy semmilyen kapcsolatom nincs vele, csupán a felejtés ismétlődő aktusát éljük át minduntalan. Vagyis annak a felidézését, hogy a szöveg nem készült el. Akkor tehát a felejtés a mulasztásra való emlékezés ebben az értelemben. Hogy a mulasztás tárgya micsoda, az csak a jövőbe vetítve érthető meg, a képzelőtehetség révén, amikor már elkészülve látom. Innen bontogatva visszafelé, teljes egészében, részleteiben idéződik majd fel. Emlékezni kezdek az eddig láthatatlanra, az emléknyomok, amiket a felejtés során ottfelejtettem, elvezetnek egy későbbi időponthoz, amikor ez a szöveg mások számára is láthatóvá válik. És mi történik, amikor meglátják? Valószínűleg hamar elfelejtik, mert öt perc múlva már egy másik szöveget olvasva, cipőfűzőt kötve, gyereknek uzsonnát csomagolva, munkába becsekkolva teljesen másfelé fordul a figyelmük. Hiszen, bevallom, én is állandóan elfelejtettem megírni, hol dolgoznom kellett, hol füvet nyírtam, hol meg máson járt az eszem, de olyan is előfordult, hogy a macskáim egyike ráugrott a szobanövényekre, és nekem utána kellett vetnem magam. A felejtés ezek szerint a túléléshez kell. Ha itt ültem volna akkor is, hogy írjam ezt a szöveget, amikor ledobták az atombombát, akkor izgalmas csontváz volnék. Ám mivel elfelejtették ledobni, én is itt felejthettem magamat a gép előtt, ezt az írást pedig Önökre szegezhetem, mint egy hatalmas szemet, amely értelmesen pillog, majd lecsukódik.
Syporca Whandal – Memoár, 2019., fotó alapú digitális kollázs – End