A bűvös szó: rianás.
Örökre belém égett a képzeletem által továbbgondolt lidércnyomás-szerű jelenet: Krisztyán Tódort elnyeli a rianás. Szellemének árnya végigsuhan a vízparton, a balatoni villa spalettáit végigzörgeti a zaklatott, bolyongó lélek. Élőhalottként mászik ki ködös éjjeleken a jég repedései közül, fakószürke arccal, véresen… Elnézést!
Hirtelen megállok a monológban – az érettségiztető tanár lesújtóan tolja elém még egyszer a tétel címét: Timár Mihály kettős élete Jókai Az arany ember című regényében, majd hozzáteszi:
„Kérem, kezdje elölről, mert nem a maga képzelgéseire vagyunk kíváncsiak.”
Kellőképpen nyers és lekezelő stílusban kioktatom az irodalom szeretetéről, amiről persze véleményem szerint mit sem tud. Kitesznek a vizsgáról, a tanárt úgy kell lefogni. Persze most is úgy tartom, hogy túlreagálta a dolgot… Látod, Marika, ezért nincs meg az érettségim, és szívom itt a fogamat még a téli szezonban is, ami ugye nincs is a Balatonon. Azért félsz egy kicsit te is, ugye?
Tuza Mónika
Számtalan haszontalan ajándékot kaphat az ember élete során karácsonyra. Ezek közül némelyik teljesen értelmetlen, mint például a zenélő, világítós szappantartó, vagy a szaunanadrág. Néha csak azért rossz egy ajándék, mert már van belőle épp elég a háztartásban. Ilyen lehet mondjuk a negyvenharmadik “Jó reggelt!” bögre. Némelyikkel csak az a baj, hogy rossz helyen ér célba, mint a kenyérsütőgép az év pékjének, vagy punknak a mandzsettagomb. Van persze olyan is, ami rossz korban találja meg az embert, akár a nyakkendő a tizenévest, vagy az okosóra a nagypapát. De az egyik legnagyobb szívatás, és legelítélendőbb ajándék a karácsonyi fagyok idején, az mindig is a bicikli volt.
– Kisfiam, úgy gondoltuk Anyáddal, hogy megelőlegezzük neked, bár a bizonyítványodban ezek után sem szeretnénk kettőnél több négyest látni, megértetted? No, jól van, tessék. Használd egészséggel!… Hát nem most, majd ha már kicsit melegebb lesz. Addig leteszem a garázsba. Boldog karácsonyt! Mehetünk vacsorázni!
Nagygyörgy Zoltán
fotó: Barbay Csaba