az óra mintha állna de fut a fürge gyom
a villanyoszlop kékje tőle lesz üde
napszín is jut a kékhez ha mindjárt alkonyi:
egy eltévedt konténer a fénye óarany
blokkházak ritmusára két kémény válaszol –
egy vízszintes betoncsík történik csak itt
belőle hajt a kémény rajta nőtt a jel
a graffitik barokkja bíbor és ezüst
és mintha tükrözné ezt az ég is úgy üres
hang se látogatja se füst nem festi át
egy bőrönd nem zörömböl se mozdony nem zihál
a hiányok helyébe beköltözött az űr
Falcsik Mari
fotó/videó: A. Fehér Vera