Videó: Teddy Harpo, Haynal Ákos. Zene: Varga Imre.
Falcsik Mari
Nem mutatom meg neked
Se földbánya-tavat, se nagyapám háza
helyét, se kiserdőt, hol az akácfákra
lesve múlás települ a megnyúlt fűbe –
még maradék levelük szórja fejünkre
vékony tornácoszlopairól a gazda:
ovális aranyak fényét nyelné szürke
vizébe, ha volna, a zagyva tavacska.
Se nővéremet, ki már reggeltől talpon
égkék ruhájában: ropog a friss karton,
száll a mézes lobonc – egy erős vonásnak
nyoma nem sok, annyi sincs még a tojásdad
arcon. Míg szemlézi terveinek kertjét,
lábánál épségben vonul a virágsor
hadrendje: a jövő még nem veretett szét.
Se az öcsémet, ki ott bambán ásítva
a nénje víztől vörös kezét szorítja:
még álma bántja, de bőrén az új mámor,
mint szétolvadó cukor, saját magából
fényt növeszt: ó, selyem gyerekmezítlenség!
Ahogy buroktalan kitotyog a napra,
s visszanéz: e vértben egészen védett még.
Sem azt az engem… De miért is keresnél,
hisz abból itt van, amit töretlen leltél
bennem: szívós lelket, lelkesült szivet még,
szemet, amiben a három kölyköt lesnéd,
s néhány kerek nyarunk – de hát elgurultak!
Pár csepp fényért nem jó bolygatni a lét mély
kútjában a boldog belebomlott múltat.