Ha madár lennék és ismerném magam, bizonyára meg lennék rökönyödve attól, hogy egy csapat idegen emberrel tornázok a tér közepén. Kitérnék a hitemből, hogy a lefelé néző kutya pózt ilyen szemérmetlenül jól csinálom a többiekhez képest. A gerincem egyenes, a szemem az ihletettség miatt csukva, a seggem pedig olyan feszes, mint a nyers őszibarack héja. Ha madár lennék, még kísértést is éreznék, hogy belecsípjek a feszes fenekembe, mondván, inkább most, mint soha, mert a
kobra pózban, amit most csinálok éppen, már kevésbé kívánatos a hátsó felem. Ha madár lennék, hosszan időznék a fenekemet nézve. És miután megállapítanám, hogy a seggem egy idő után nem sok meglepetést tartogat számomra, gyorsan továbbrepülnék, és magam mögött hagynám a téren tornázó idiótát.
Hernyák Zsóka
fotó: M. Schmidt János