tél volt és beszélgettünk
a MOM Park előtt a steril
szürkére burkolt térben
ahol te a biciklid kitámasztottad
én meg nehéz csomagomat
a nyergére raktam
tél volt és mosolyogtunk
egy kicsit havazott
és ez összehúzta a képet
mintha úgy szórták volna ránk
egy szép tiszta dobozba föntről
a hómorzsalékot
nem vagy te akármiből – mondtam
hogy elhoztad ezt a hangot – mondtam
ezt a kényes barokk holmit – mondtam
az úttalan utakon – mondtam
amiken idáig jöttél – mondtam
és a földre néztem
hát ne kárhoztasd magad – mondtam
ha közben vékonyra kopott – mondtam
benned a szép remény – mondtam
mint a tornacipőd talpa – mondtam
amiben jársz – mondtam
és itt elakadtam
Falcsik Mari
fotó: Birtalan Zsolt