(részlet az Öszvér című regényből)
Egy vidéki szálloda étterme késő délután nagyjából olyan, mint egy Krúdy regény lassabb, leíró fejezete, melyben az emberek, a borok és a levesek csak előkészülődnek a komolyabb érzelmekre és „bonyodalmakra”, megütközésekre, egymás jóízű elfogyasztására, megcsókolására és felböfögésére, a történetre, mely tulajdonképpen ez maga, a történet nem több, mint a szemérmes felkészülés a történetre, az élet mozgalmas és diadalittas és hősies és vadromantikus eseményeire, melyektől „cselekményt” remélünk, de tiszta szívvel és egyetértőleg kijelenthetjük, hogy ennyi a cselekmény, itt van a fordulat, ez a dráma helyszíne, itt forr össze, válik el minden, amiért élni lehet vagy érdemes, Krúdy, Mikszáth, Tersánszky törzsasztalánál, valójában ők maguk a regény, és ennyi maga az élet, egy fáradt, de joviális pincér, a karján régimódian átvetett asztalkendővel, a konyhából terjengő töltött káposzta és káposztás cvekedli és pirított cukor és fokhagyma és ecet és frissen rántott borda szaga, az üres asztalok abroszmagánya, a villák, kések, kanalak, desszertesek, halasok megingathatatlan rendje, a nagy vitrinen túl pedig a homályosan sejthető valóság, amiből majd belép ide valaki, és magával hozza a kormány, a háborúk, a járványok és gyilkosságok híreit, és a hó, a tavasz, az eső és a szerelem illatát, utóbbi esetben felidézve valami szépet és múlékonyt, ám e becses dolgok miatt sem érdemes az utcára menni, mert az utca nyomorult, mint a sors, a vidéki szálloda étterme által kínált miliő pedig, bár kissé fáradt és hozzávetőlegesen szomorú, mégiscsak az Élet maga, és később, esti órákban, amikor az elit megérkezik, itt születnek a valódi szerelmek és a sorsdöntő, nagy elhatározások, itt zajlanak az örök úri közép magántrianonjai és szabadelvű kiegyezései, és itt köttetnek stadionépítési szerződések, az alkuk és választási megállapodások is, örök készülődés van itt a valóság, a boldogság, a vagyon és a világ birtokbavételére, mert innen, e félhomályos, jószagú békéből nézve minden, de minden épp olyan jóízűen felszürcsölhető, akár egy kanál velő.
Csikós Attila
fotó: Talán Miklós