Videó: Teddy Harpo, Haynal Ákos. Zene: Varga Imre.
Kerényi Tamás
Én túlélni szeretném
Nem akarok emlékezni, régen lezártam a múltat. Vajon nálad ez miért nem természetes, mi a baj veled? Mint amikor a romos házat nem építik fel újra, hanem továbbállnak. Egy másik falu felé, ahol nem ismerős senki. Amúgy se volt semmi jó azokban az években, egyszerűen csak fiatalok voltunk. Eltékozolt tavasz. Szerinted nekem milyen érzés? Jössz és rám borítod. Egy gennyező felszakad seb, ez vagy te. Ha szörnyekkel küzdesz, vigyázz, mert te is azzá válsz. Fellapozom amit írtál, meg kell törölni a kezem, annyira szennyesnek érzem magam. Fáj, mintha megütöttek volna. Minden sorodtól elfog a hányinger, félelem, a harag. Mintha ellopták volna a gondolataim. Miért nem foglalkozol inkább magaddal, egyáltalán hogy jössz ahhoz, hogy közszemlére tedd ezeket. Az igazság a történeteidben és a hazugság, ami a perverz és beteg képzeleted műve. Hiába jössz azzal: „Szépen akartam, de valahogy nem sikerült”. Neked orvosra lenne szükséged, valami komoly baj van veled, és ami a legrosszabb, másokat is bántasz. Minden szavad ostorcsapás, simogatni akarsz, de húsom téped. Mégis, azt kívánom, elérd lelked békéjét, felejts el mindent a végén. Az öreg test a halál kapujában gyermekké válik, fekszik csendben és nevet. Neked el kell majd vesztened a gondolataid, nem való neked embernek lenni. Leginkább azt kívánom, tűnj el az életemből! Az volna a jó, ha nem rágnád magad ezeken a dolgokon. Mert van, amit nem lehet, nem kell feldolgozni, be kell zárni egy dobozba, eldobni a kulcsot. Azt mondod erre, menekülés, igen, az. Én túlélni szeretném. Nem akarok emlékezni.
Nagy Zopán – Lény, 2001., fotó – End