Mindig rajongott a gyümölcsös joghurtért. Különösen szeretkezések után. Szaladt a hűtőhöz, és már tépte is le róla a fóliát. Falta, néha kanál nélkül, az ujjaival merte bele a szájába. Kicsorgott az ajkai között, de nem zavarta, az álláról a mellére folyt, végig a hasán. Nekem kellett lenyalnom róla, ha nem akartam, hogy az ágynemű tiszta dzsuva legyen. De volt, hogy direkt kente be magát. Hanyatt feküdt, s miközben valamelyik vetélkedőt néztük a tévében, halkan a nyakáig húzta a pólóját, aztán a joghurtot az ágyékára csorgatta. Szeretkeztünk, és megint tiszta dzsuva lett az ágynemű. Aztán mintha elkezdett volna unni. Egyre ritkábban jött, egyre ritkábban lett dzsuvás az ágynemű. Nem is tudom, ő fogyott-e el hamarabb, vagy a joghurtjaim. Ma már csak ez a kanál maradt. Néha joghurtot eszem vele.
Csikós Attila
fotó: Varga Imre