– Vasakat emelgetek a munkahelyemen, nagy, büdös, olajos vasakat napi nyolc-tíz órában, szóval mitől érezném jól magam? – fakadt ki Tigris, a dobos. Hosszút kortyolt a söréből, utána megtörölte őszülő, dús szakállát. Portás, aki az imént még ilyeneket mondott zenésztársának, hogy „nyugi, dzsászt rileksz, plóbáld meg jól érezni magad!”, most kitámasztotta gitárját, cigarettát sodort, nem szólt sem Tigrishez, sem Takihoz, a fuvoláshoz, aki az okostelefonján babrált. A padon ülve nézték a lebukó napot, megtört a folyó tükrén, a próbának vége, nem jól sikerült, már megint nem jól… Mindhárman túl az ötvenen, nem lesz ebből világhír, csak lébecölés kis klubokban aprópénzért. Tigris pékárut vett elő táskájából, nézegette, láthatóan jobb kedvre derült: – Ezt a sajtos stanglit délután vettem a legnagyobb magyar üzletláncnál. Mindig megnézem, melyikre ragadt több sajt, és most igazi kincset találtam. Látjátok? Mindkét oldalára tapadt, szép kövér csomókban!
– Jó neked! – sóhajtott Taki. – Én mindig olyat fogok ki, aminek a szélére lekvár kenődött. Portás ásított, ő is, mint Tigris, reggel héttől melózik. Taki tovább alhat, magániskolában tanít kevés óraszámmal, a hó végén elfogy a pénze, kölcsönkér, cigit lejmol.
Ezek a közös zenélések, a fugázott téglás szuterén próbahely, meg a folyópart, ahol utána dobozból isszák a sört… csak hobbi! – gondolta Portás, aztán előkapta a telefonját, és kis keresgélés után egy zeneszámot indított.
– Ez a Dream a Little Dream of Me! – kapta fel a fejét Taki. – Az előadó a Mamas and Papas?
– Majdnem. Az egyik énekesnő, Mama Cass Elliot – javította Portás, majd titokzatos arccal hozzátette: – Tudtátok, hogy evés közben halt meg? Falta a sült csirkés szendvicset, a torkán akadt egy csont és megfulladt. Tragikus halál!
– Nekem az a tragikus, amikor valakit karddal leszúrnak – mormogta Tigris a sajtos stanglit eszegetve. – Mint az ókori drámákban, vagy Shakespeare-nél. De hogy evés közben megfulladjon? Ez banális.
– Igazad van, nem túl drámai, de ha láttatok fotót Mama Cassről, tudhatjátok, hogy igazán testes volt. Abban a korban, amikor mindenki lebegett, virágos ruhákba öltözött, pillangóként repdesett és szabad szerelemről prédikált, ott volt Ő, fiatalon és dagadtan, mint egy bálna. Ám ebben a számban… Halljátok? Ahogyan énekel! Ez egy vonzó, fiatal lány hangja, aki karcsú, légies, tele élettel, vággyal… és egy ilyen testbe zárva, ropogós sülthúsok és zamatos muffinok, meg fánkok börtönében. Szabadulna, de nem tud, erre jön a csirkecsont, és megfullad. No, ez a tragédia, barátom!
– Háát… a wikipedia szerint nem így halt meg – lengette Taki az okostelefonját. – Most néztem a neten. Azt írják, álmában szívroham végzett vele.
Tigris már majdnem begyűrte a sajtos stanglit, a csücskénél járt, ám ekkor hirtelen
mozdulattal elrántotta a szájától.
– Fúj! Mi ez? Valami beragadt a sajt közé – húzott ki a stangliból egy kék-fehéren, ezüstösen csillogó cafatot. – Nézzétek, mit sütöttek bele!
Egy Milky Way csokoládé papírfoszlánya leffegett az ujjai között.
Ürmös Attila
fotó: Hegedűs Ákos