Isten szeme mindent lát. Még az olyan apróságok sem kerülik el a figyelmét, mint egy meglazult cipőfűző. Ebből még baj lehet, gondolta Isten, szólt is vala az egyik angyalának, hogy intézkedjen. Az angyal mindjárt fejest is ugrott vala a szédítő mélységekbe, hogy a következő pillanatban ott találja magát a városi folklórban csak Négycsöcsűnek nevezett kocsma húgyszagú mellékhelyiségében.
Hogy itt milyen kurva büdös van, gondolta az angyal, de aztán inkább munkához látott, mert a részeg, aki miatt leküldték, már a sliccével babrált. Könyörgöm, csak addig bírd ki, amíg bekötöm a cipőfűződet. Ne már, ez most komoly?
Na, hogy ment? Hogy ment, hogy ment… Ahogy szokott. Már megint lehugyoztak? Le, bassza meg. Viszont ez volt az utolsó. Kilépek. Hogy mit csinálsz? Jól hallottad, kilépek. És alapítok végre egy saját céget. Sok szerencsét. Kíváncsi vagyok, mire mész nélkülem. Te csak ne félts engem, van egy találmányom. Tényleg? Aha, tegnap éjjel feltaláltam a tépőzárat. Sajnálom, de én azt már levédettem. Hogy mi?!? Jól hallottad, nálam vannak a szerzői jogok. A tépőzárat én találtam föl tegnapelőtt. Ne már, még azt is láttad előre, hogy másnap feltalálom a tépőzárat? Persze, én vagyok az Isten, mégis mit gondoltál? És most mi lesz? Gondolom, a nyolcvanas évek. Nem lehetne kihagyni? Nagyon sajnálom, és tudom, hogy ennek egyáltalán nem fogsz örülni, de ma reggel feltaláltam a szintigitárt is. Ó, a picsába már!
Ferdinánd Zoltán
fotó: Talán Miklós