(kb. negyvenéves)
rozoga kerítést támasztasz, így külalakra,
lehettél volna paraszt attila, tested
silány, a homlokod diadalittas.
hajadon visszanyírt hullámok, merész a tekinteted,
és a fiatal, ritka bajusz alatt nemtörődöm mosoly.
karod piszkosbarna, bóvli kockás inged
izzadtságszagú. valami zsákszínű nadrág,
alsótested parányi, mintha lefelé
zsugorodnál, a porban persze egy ocsmány,
zárt orrú, bőr lábbeli.
(utolsó kép)
a beltéri környezet lehangoló, rajtad
ugyanúgy az a zsákszínű nadrág, pedig itt
tél van. szinte vigyázzban állsz, a mélyszegény
enteriőrben, de mosolyod még, ami ép.
igyekeztél, ha fotóztak. meg vagy borotválva!
különben, mint akit kukából szedtek elő,
tobzódsz az erdei tónusokban, arcod
kipirosodva, akár egy öregasszonyé,
fél szemmel hunyorogsz, kabátod
vargánya-árnyalatú, és lezser a sálkötésed, mai
férfidivat szerinti. ragyog az ádámcsutkád. pont,
mint egy segély utáni estén, ma bőven kitart a bor,
cigarettád a hatodik ujj. a sapkát inkább hagyjuk.
mögötted okkersárga, közepén foltos karosszék,
matricás szekrényajtók, hevenyészett vezetékek,
valami pléd függöny gyanánt. az ócska tévé tetején lakat,
egy kupak, téglányi elemlámpa. alatta
viaszosvászon, fölötte kivágott naptárcsajok,
a képernyőn csupasz villanykörte tükre.
Videó/zene: Varga Imre