A fej nélküli turista 2017-ben bukkant fel Cádizban. Táncpartik diszkófényében, kétes kikötőkben, esti strandok sötétjében szedte áldozatait. Maszkos őrültnek hitték, majd rájöttek, hogy „sin cabeza” és puszta kézzel öl, igaz, az utóbbira rácáfolt a nizzai eset, amikor a naplementében gyönyörködő urat egy 1978-as jugoszláv Iskolai Atlasszal szúrta le.
Nemrég a Zrce Beachen tűnt fel, az Adriai-tenger Ibizájaként emlegetett Pag szigetén. Egy táncoló fejét tépte le. A beidézett szemtanúk – bulizó angol fiatalok – látták ugyan, ám az alkohol és drog mámorában csak énekeltek, nyöszörögtek, hahotáztak a novaljai rendőrőrsön, amikor pedig kijózanodtak, nem emlékeztek semmire. A következő éjszakán Dinjiškánál egy nyugdíjas házaspárt gyilkolt meg. Ósdi hűtőszekrényüket készültek tengerbe vetni a só marta karsztsziklákról. A szomszéd, aki e késői órán olívabogyó és Prošek (dalmát aszúbor) társaságában mélázott kertjében, hallotta is a férj, Matijevics úr rimánkodását: „Jagancse bozsji, szmiluj nam sz…!” Aztán csobbanás, majd síri csend. A helyiek másnap virágcsokrokat tettek a szakadék szélén rekedt Obodin hűtőszekrényre.
A szörny újra lecsapott, ezúttal a sziget északi csücskén, Lun városkában. Az ezeréves olajfák között egy gyanús ügyleteken gazdagodó lengyel vállalkozót és fiatal barátnőjét ölte meg. A golfautóban velük utazó idegenvezető, Davor az első szemtanú, aki fényes nappal látta a rémet: „Egy nő az. Feszes rövidnadrágot és pólót visel, átlagos turista benyomását keltené, csak hát a feje… mert az ugye nincsen. Mintha photoshoppal satírozták volna le, ami persze lehetetlen, mert ha ez megtörténhet, akkor azt kell hinnem, hogy mi egy számítógépes mátrixban élünk, és ez a gondolat a frászt hozza rám.”
A rejtélyes rövidnadrágos nőt túrázók látták repülni a Plitvicei tavaknál: „Gyorsan mozgott, pár centivel föld és víz fölött” A slunji hídról lelökött egy japán turistát, aki az ökofalut fényképezte a völgyben, majd a letenyei határnál megölt egy Drakulics nevű horvát vámost. Kollégái szerfelett utálták Drakulicsot és gyermekded gonoszkodásait. Úgy kérte az okmányokat, hogy a sofőrnek nyújtózás közben ki kelljen oldani a biztonsági övet. Lehordta, hogy miért nincs bekötve, ezért büntetés jár, kösse be gyorsan, majd, ha megtette, utasította, hogy szálljon ki a kocsiból, és nyissa fel a csomagtartót. Akkor csapott le rá a fej nélküli, mikor az esti műszak után hazabiciklizett a földúton, Goričan felé. A környéken robogózó helyi sihederek állítása szerint puszta kézzel mért karateütéssel vágta át a torkát, utána pedig Magyarország felé vette az irányt.
Itt van hát a mi kis hazánkban a rém, mostantól bárkiből lehet áldozat. Óvatlan fürdőzők, vezetéket blankoló szerelők, cipzárt talpszélesen tűző varrónők, fészket rakó kócsagot fürkésző ornitológusok, technopartik szárazjég-füstjében táncoló táncolók, reszkessetek! Fénytelen külvárosokban, árnyas erdőkben, tavaink és bővizű folyóink mentén les ránk a szörny, és szinte mindenki gyanús. A lista élén a cipzáras felsőben járkálók, bő kapucnival, vagy strandon napozók, akik törölközővel takarják fejüket, ám úgy is kinézhet, mint ez a hölgy itt a parton. Feszes rövidnadrágban, pólóban fekszik, és… várjunk csak!
Nem látom a fejét…
Ürmös Attila
fotó: A. Fehér Vera