8. Erőszakosak más személye ellen – Kolbász Mihály

Kolbász Mihály lement a közértbe, hogy vegyen magának húsz deka párizsit reggelire. 20,1 lett, maradhat, kérdezte az eladó, mire Kolbász Mihálynak teljesen elborult az agya. Egy nagy lófaszt maradhat, húsz dekát kértem, nem 20,1-et. Akkor leveszek egy szeletet. 19,9? Nekem húsz deka kell, te nyomorult, mert én vagyok a Kolbász Mihály! Rendben, de ha maga a Kolbász Mihály, akkor miért nem kolbászt vesz? Azért, mert a kolbászt már kurvára unom. Amúgy meg mi közöd van hozzá? Adjál már húsz deka párizsit! Sajnálom, de csak 19,9 vagy 20,1 dekát tudok adni. Hol a panaszkönyv? Ha nem adod ide azonnal, a kurva anyád sem ismer majd rád. „Én, alulírott Kolbász Mihály, 20 deka párizsit akartam venni a kibaszott közértjükben, de nem akartak adni, azt mondták, hogy csak 19,9 vagy 20,1 dekát kaphatok. Hát mégis hogy van ez? Várom megtisztelő válaszukat, dátum, aláírás, stb., maradok tisztelettel, Kolbász Mihály.” Mivel szegény Mihályt nem méltatták válaszra, egy hónappal később már lóháton rontott be a közértbe. „Az anyátok picsáját, velem aztán nem fogtok szórakozni”, kiáltotta, aztán elővette a karikás ostort, és szétverte az egész kócerájt. Az elmegyógyintézetből tíz évvel később szabadult, de a Mihályt nem olyan fából faragták, hogy megtörjék a zárt osztályon töltött évek. „Holnap lemegyek a közértbe, hogy érvényt szerezzek a jogaimnak. 20 deka párizsi. Tényleg olyan nagy kérés ez?”, írta a naplójába a szabadulását megelőző napon. Másnap aztán le is ment, de a közért helyén csak egy lovasszobrot talált, és egy márványtáblát, a következő felirattal: „Kolbász Mihály a Te jogaidért is harcolt”. Ezek szerint nem volt minden hiába, gondolta Mihály, aztán felpattant a lovára, hogy megkeresse a szobrászt. A szart is kiverem belőled, ha megtalállak, te ócska, tehetségtelen fasz, mormogta a bajsza alatt, én egyáltalán nem is így nézek ki.

Ferdinánd Zoltán
fotó: Hegedűs Ákos/morpho

8. erőszakosak más személye ellen – A Pokol hetedik körében felül, a gyilkosok és rablók forró vérfolyóban, ki szemöldökig, ki nyakig, ki mellkasig, ki csak lábfejig süllyedve fő a forró lében. A vérfolyó mellett portyázó Kentaurok nyilazva terelik vissza azt, aki ki akar menni a folyóból.