ott áll a kocsma: körötte puszta semmi
fölűle egy felhő próbál fellebegni
a lobbos égre mit belángol a nap
alant egy kutya a csalánba harap
s míg a jótét gaztól ég szomjas pofája
a cakkos levél legyezi – mindhiába
innia kell: a patakhoz elüget
és beleplaccsan – nagy teste a vizet
szerteszórja: mintha hártyás csilló szárnya
nőne a fröcskölő gyöngyöktől hátára
s ahogy kimászik a fal tövébe dűl
minek betonján szakadt plakát terül
szét – így lobogják be a szegény vidéket
angyalszárnyakat növesztő töredékek
Falcsik Mari
fotó: Aknay Csaba