Géza látatlanból is meg tudta mondani, hogy hol van a veséje. Különleges képességére akkor tett szert, amikor már három órája üldögélt a hideg földön. A derekához kapott, és azt mondta: ,,asszem, fáj a vesém”. A többiek csodálattal néztek rá, mert a társaságból Géza volt az egyetlen, aki tudta, hogy hol van a veséje. Géza arra gondolt, a képessége jó pénzt hozhatna a konyhára. Idővel már a vastagbél és máj helyét is meg tudná határozni. Néhány év múlva pedig az sem okozna neki gondot, hogy a szervek nem az ő testében foglalnak helyet. Átlátna az emberek bőrén, és néhány másodperc alatt rábökne az anyja méhére és petefészkeire, az apja hasnyálmirigyére vagy az unokatestvére epéjére. Városszéli albérletében egymásnak adnák a kilincset a szomszédok és a világ különböző pontjairól oda zarándokolók. Mindenkinek fájna valamije, és Géza pénzért cserébe pontosan megmondaná, hogy melyik szervvel van a probléma. Ezer szervből, számolgatott Géza, saját lakást is vehetne magának. Egymillió szervből pedig, de nem akarta elbízni magát, álmai házát is felépíthetné. Géza álmainak háza majdnem pontosan ugyanolyan volt, mint az albérlet, amiben lakott, úgyhogy feltápászkodott a földről és fájó veséjének tájékát tapogatva fáradtan indult meg a város széle felé.
Hernyák Zsóka
fotó: M. Schmidt János