A Jáde nyúl rákapcsolt. Teljes sebességgel robogott a rögökön ugrálva, napelemfüleivel repkedve a semmiben – akár egy valódi nyúl. „A Nap mindjárt bebújik a Föld mögé, nem lesz energiám, ezért sietek most nagyon” – igazolta magának kettes számrendszerben az iménti döntésének helyességét.
Megmászott még néhány buckát, majd farolva megállt, csak úgy porzott mögötte a hold.
Kamerájával már egy ideje mozdulatlanul koncentrált, parabolatányérját is a célterület felé fordította, de a Jáde nyúl egyelőre ugyanolyan tanácstalan volt, mint amilyen gyámoltalanul lógtak lefelé ezüstszínű antennái.
„Nem tudom értelmezni a jelenséget” – pittyegte el a leszállóegységnek, hogy aztán az üzenet a Hold körül keringő műholdon keresztül másfél másodperc múlva a Földre is megérkezhessen.
„Növényeket látok. Három földi növényt. Ta… Taraxacum officinale. Gyermekláncfű. Pitypang” – sorolta a szinonimákat a holdjáró, de nehezen koncentrált, mert a leszállóegységtől kapott parancsok rendre megzavarták bináris gondolatait.
„Nem, nem kevertem össze a szondában található földi növényekkel” – válaszolta egyértelműen. „Itt nőnek a Holdon. A rögök közül nőttek ki, mindegyik fölfelé törekszik, csak az egyik fordult el kissé a Föld irányába” – mondta el egy szuszra.
„Nem kristály, nem elhagyott fémalkatrész. Élő növény. Pitypang!” – állította magabiztosan a Jáde nyúl, majd a bejövő üzenetek feldolgozására koncentrált.
„Hogyan? Nem értem pontosan. Begyűjteni? Letépni?” – kérdezett vissza egyre nagyobb szüneteket tartva a nullák és az egyesek, az egyesek és a nullák között.
A válasz azonnal megérkezett. A Jáde nyúl közelebb gurult a célterülethez. Fémtestéből két robotkar indult el a pitypangok felé. A kamera a célpontra fókuszált, a fémantennák megmerevedtek. De a robotkarok végül megálltak a virágok előtt. A Jade nyúl elfordította gépszemét, a Földre nézett, majd a pitypangokra.
Aztán sarkon fordult, és jókedvűen nekiiramodott.
Teljes sebességgel robogott a rögökön ugrálva, napelemfüleivel repkedve a semmiben – akár egy valódi nyúl. „A Nap mindjárt bebújik a Föld mögé, nem lesz energiám, ezért sietek most nagyon” – igazolta magának kettes számrendszerben az iménti döntésének helyességét.
Szunyogh Gábor
fotó: Nagy M. Hedvig