A taxisofőr Petya kiugrott sárga Mazdájából, az előtte álló autóhoz tepert, a vezetőre ordított: Szétrúgom a segged, ha még egyszer elém vágsz, köcsög! Az út szélén sárga mellényes munkások csatornafedelet emeltek káromkodva, nagy robajjal a járdára dobták. Mellettük a téren háromévesforma lányka dacosan a díszburkolatra vetette magát az anyja előtt, és fejhangon üvöltött: Nem! Nem! Neeem!
Mindezt látva és hallva Szabolcsot átjárta az áramütésszerű megvilágosodás, melyből döntés született: Jesssz! Most megmondom neki, biz’ Isten, megmondom, történjen bármi! – azzal elnyomta a cigijét, és felszürcsölte a kávéja maradékát. A huzatos kerthelyiségből az étterembe lépett, hogy fizessen. A bárpult mellett látott a falon egy fotót, a fotón egy folyót, talán a Duna… Olyan dunásnak tűntek a partján a lombok, a víztükrén két apró pont, távoli hajók lehettek, és amíg a pultosra várt, azt próbálta kitalálni, hogy ezek most közelednek vagy távolodnak. Olyan, mint a kapcsolatom Lilivel. Nem tudom, hogy befele megyünk, vagy épp ellenkezőleg… De ma megmondom neki! Este a Bambiban.
Szabolcs a Bádogsajt zenekarban gitározott – lelkesek, de nem túl ismertek – és úgy érezte, Lilinek sokszor fontosabbak az elektrografikák, mint ő. A barátnője a netre tolja fel a munkáit, egy rakás követője van, néha olyan, mintha ő is csak egy lenne közülük…
Bambi, szívószálas kóla, Lili gyönyörű, de ezzel most nem hatja meg, Szabolcs határozott: Fontos vagyok én neked? Mert hiába jelöltük be egymást a fészbukon, hogy „kapcsolatban” én úgy érzem, inkább a követőd vagyok, mint a szeretőd! Bééébi! I Wanna be Your Lover and Not a Follower! – énekelt Lilinek szerelmesen-mosolygósan-fájdalmasan. A lány levette Szabolcs szemüvegét, és a szemébe nézett csábosan, magabiztosan, aztán közelebb húzta a fejét, azt suttogva: „Akkor lájkolj, bébi! Lájkolj!” – és csókolózni kezdtek. Szabolcsnak egy röpke pillanatig eszébe jutott a folyó meg a két – pontnyi kiterjedésű – hajó, és még mindig nem tudta, hogy ők ketten most közelednek, vagy távolodnak. Nem is érdekelte már, elrugaszkodott a hűs vízben, boldogan engedve a sodrásnak.
Ürmös Attila
fotó: Nagy M. Hedvig