Tegnap éjjel megálmodtam, hogyan fogok meggazdagodni. Kinyírok egy csomó kortárs festőt. A gyilkosságok előtti napokban persze szarérhúgyér’ megveszem a legjobb képeiket, hogy aztán eltűnjek néhány hónapra, amíg elcsitul a vihar. De mégis kiket gyilkoljak meg? Nyilván olyanok jöhetnek csak számításba, akik még nem futottak be, de megvan bennük a lehetőség. Írtam egy listát. Nem túl hosszú, de hát nem is ez a lényeg. Szerintem egy tucatnyi kortárs festő legyilkolása bőven elég lesz ahhoz, hogy ne legyenek többé anyagi természetű gondjaim. Már csak a tökéletes sorozatgyilkosság mikéntjét kellene kitalálnom, de mivel irtózom a vértől, szerintem marad a fojtogatás. Már látom is a címlapokat.
Ismét gyilkolt a budapesti fojtogató! Újra lecsapott a kortárs festők réme! Nem pihen a festőgyilkos! Ki állítja meg?
Biztos van hétköznapibb módja is a meggazdagodásnak, de így talán sikerül bekerülnöm a művészettörténetbe. A festéshez úgyse volt elég tehetségem soha.
Ferdinánd Zoltán
kép: Hirman Csaba