Videó: Teddy Harpo, Haynal Ákos. Zene: Varga Imre.
Baján Simon Lázár
Lábnyom nélkül
Ahogy ez szokása minden hétköznap délután, most is a pléddel letakart fotelben ül. Otthona a körfolyosók alatt a belső udvar végében helyezkedik el, ajtaja fölött „Házfelügyelő” táblával; de őt már nyugdíjazták, a közös képviselő intézi a ház ügyeit. A szolgálati lakás – mely halála után az önkormányzatra száll majd – árnyas, hűvös és csendes. A bejárat mögötti kis polcon a tárcsás telefon ritkán szólal meg, akkor is közvélemény-kutatók vagy előre rögzített választási hirdetések jelentkeznek, az unokák ritkán hívják, fiával pedig mindig nehezen értett szót.
Ha nem a fotelben, akkor a Mechwart liget egyik padján tölti az időt, ahová korábban mindig zsemleszínű labrador kutyájával érkezett, de már évek óta egyedül jön, és szemléli naphosszat a kőlépcső és szökőkút közti színes ágyásokat. Vászonszatyrából néha előveszi noteszét, aminek oldalait újságokból kivágott bibliai idézetek színesítik. Bár a legtöbbet már kívülről tudja, jó felidézni néha, nehogy elfelejtse a következő állomás előtt. Egyre csak ez jár a fejében: a közeljövő. „A múlt olyan volt, amilyen lehetett, s a jövendőről sem én fogok dönteni – gondolja –, így hát jobb készülni útravalóval, hiszen más egyebet úgyse vihetek magammal.”
A közösségi média értesítést küld, hogy édesapámnak ma van a születésnapja. Nagymamámnak nem volt profilja, de így is emlékszem születésnapjának dátumára, mert hat évvel ezelőtt apám azon a napon halt meg, két évvel édesanyja után. Baumann Mária nevét nem őrzi emléktábla a Mechwart liget padján.
Syporca Whandal – Déja Vu, 2021., analóg kollázs alapú fotó – End