Kísérlet
Hogy Bertrand de Chartres vagy Newton vagy valaki más mondta mindegy: Óriások vállán állunk. De mi van, ha 90 fokkal elfordítjuk a képet? Csak egymás mellett fetrengünk. De ebben is van élvezet. Bár lehetetlen függőlegesbe lendülni, előre araszolhatunk. A perspektíva szűk, de ez nem biztos, hogy baj. Arccal a föld felé figyelmünket apró dolgoknak szentelhetjük. Tanulmányozhatjuk a füvön ülő vízcseppet. A hangyaszorgalmat. A matrac pórusait. Vagy mondhatjuk, hogy eleve így akartuk. Hogy utunk a dilettánsok számára kifürkészhetetlen, hogy igenis van értelme, hogy tartunk valahová. Még ha nem is dolgoztuk ki teljesen, minden meglesz a maga idejében.
Haynal Ákos
Hát akkor legyen a cél az út másik oldala. Álmodhattunk volna nagyobbat is, de lássuk be ez is szép eredmény lenne. Hiszen láthatóan vannak gondok. Főleg hátul. A lelkesedés még vinné, de a kondíció hiányzik. És persze lecserélhetnénk, és bevehetnénk a csapatba egy olyat, aki eltolja az egész bagázst a házig meg vissza, de ezt nekünk kell megcsinálni. Ha nem megy, akkor lejövünk holnap reggel is, visszanézzük videóról a mát, kielemezzük a hibákat és nekifeszülünk újra. Én már nem is tudom ki volt az, aki azt mondta, hogy ne sétáljunk át. Talán a Szatmári. Lejártunk ide, kártyáztunk, nyársaltunk, beszélgettünk, jól megvoltunk. És igen, emlékszem a Szatmári mondta, hogy vagy együtt megyünk át, vagy sehogy. Nem nagyon értettük, mert egyikünk sem akart átmenni, főleg így nem, de valahogy csak rádumált minket. Hogy új ingerek, más perspektíva, és hát ki szeretne begyöpösödöttnek látszani. Azért várom már, hogy átérjünk. Hiányoznak a kártyázások meg a beszélgetések.
Pocsay Zsolt