Gyűrt indigóhegy? Faragott ceruzaforgács? Tányér mellé tolt papírgalacsin mandularabkákákkal? Örök körforgás: először élet, aztán étel, végül a maradék… Kérdés, kiből mi marad?
Embervágás: a férfiak megfelelő életkora az ötvenötödik év. A nőknél hetvenegy. Közúti baleset? Illúzió! Ez a böllér kése. A szívinfarktus? Gázpisztoly. A lélek pörkölése után díszterítéken a földi élet minden megélt napja, emléke, gondolata. A szeretkezések emlékeiből zsírt olvasztanak. A sportra szánt percekből lesz a rövidkaraj. A sok düh? Pirított máj fokhagymával. Az elfogyasztott ételek emlékéből lesz a pacal.
Minden hangulat hátterében lüktet valami nem egyéni: egy visszhang. A közösség formáló, gyomláló ereje? Súly? Nyomás? Elsorvad alatta, ami saját. Marad a tucat-íz, futószalagon gyártott, zamatmentes táposcsirke-attitűd. Néha olyan, mint a vírus. A magukat percenként közösségi hálóra szelfizők kórja.
Egyesek elfogyaszthatatlanná válnak. Gengszterek. Globális cégvezetők offshore- számlákkal. Diktátorok. Csupa hatalommámortól bűzös gondolat. Még élnek, és már megromlottak. Amikor visszhangjaik lecsapódnak az őket kiszolgáló bérgyilkosok, kisfőnökök, médiamunkások és diktátorkezet-csókolók agyában, ott szépen lassan kiölnek mindent. Sajátos íz? Egyéni érzés? Nem. Csak romlott hús.
Más esetben a visszhang lehet fűszer. Számítógépes játékok lovagjainak rágógumi- ízt ad, horrorfilmek fogyasztóinak kinin-keserűt. A legváltozatosabb buké a zenerajongóké: a fúziós világzene ánizsos vagy kurkumás, a progresszív rock oregánós-bazsalikomos. Az acid- technóé a füstölgő szárazjég-szag, a diszkósoké csupa gejl cukormassza, a country és blues kakukkfű meg rozmaring. Akiben punk és alterock ritmusok visszhangzanak, színtiszta cayenne bors illatot áraszt. És ott vannak még a metálosok…
A heavy metál rajongót az különbözteti meg a heavy metál gitárostól, hogy a gitáros gitározik, a rajongó pedig léggitározik. Hangszeren játszani odafigyelést jelent, koncentrációt, nemeshúst, bélszínt. A léggitár inkább az oldalas. Ugyanakkor mindkettőben ott a hatalmas adag csípős paprika. Legyen jalapeño, chili vagy magyar kispiros mennydörgő, a lényeg ugyanaz: a heavy metálosok emlékei piszkosul csípnek, égetnek. Ezért a fogyasztásuk után javallott némi csillapító különlegesség. Nevezzük desszertnek! Valami, ami igazán kifinomult, kellemes, sebeket gyógyító… Mivel ez leginkább költőkből, képzőművészekből és komolyzenészekből árad, minden elfogyasztott heavy metálos után együnk meg egy költőt, képzőművészt vagy komolyzenészt, hogy ne csapjuk el a hasunkat.
Ürmös Attila
fotó: Nagy M. Hedvig