Mindannyian egy csónakban evezünk – állítja a manipulatív fasz, miközben az evezőlapátot nyújtja felém. A karom satnya, a kedvem pedig szebb napokat is látott már, úgyhogy elfordítom a fejem, és nem veszek róla tudomást. A csónakázás egyébként sem az én ötletem volt. Úgy tűnik, nem érti, mert egyre közelebb jön hozzám, és az evezőlapátot fenyegetően a feje fölé emeli. Mi van, ha nem evezek, agyoncsapsz? – kérdem, de nem válaszol. Órákig maradunk így: ő az evezőlapátot lengetve, én pedig tudomást sem véve róla. Egyszer úgyis kikötünk, bökök az állammal a hullámok felé. Erre úgy tűnik, megérti, hogy mit pofázok, mert a lapátot a csónak orrába hajítja, és lehuppan mellém a padra. Úgy döntök, ha mégsem kötnénk ki záros határidőn belül, megeszem őt. A lapátlengető izmába harapok majd először, az jó porhanyósak tűnik. Meg is tapogatom a bicepszét, mire felugrik, a lapát után kap, és megint a feje fölé emeli. Mi van, ha megeszlek, agyoncsapsz? – kérdem, de nem válaszol. Jobb dolgunk nem lévén, úgy maradunk, mint egy elbaszott szoborcsoport. Ő fenyegetően markolva az evezőlapátot, én pedig gúnyosan tátogva, hogy egyszer úgyis kikötünk.
Hernyák Zsóka
fotó: M. Schmidt János