Már korábban is különböző címkékkel látták el a dolgokat, azonban az utóbbi időben a matricák állandóan felpöndörödtek, lifegtek a szélben, szánalmasan néztek ki. Hatékonyabb megoldásra volt szükség. A Kormányzati Dologcímkézési Hivatal első munkája nem volt túlzottan ambiciózus. Egyelőre csak egy cipőt kellett megoldani. Roppant heves viták előzték meg, hogy minek nevezzék, de – a főnök szavaival élve – kurva gyorsan eredményre kellett jutni, így az egyszerű tagadás mellett döntöttek. Miután fellőtték az égbe, egyszerre lélegeztek fel, a messzeséget kémlelő tekintetekben bizakodás csillogott, egymás öltönyös hátát lapogatták a munkatársak. A nagyravágyók azt vizionálták, hogy ha sikeres a kísérlet, akkor ezzel a módszerrel nagyobb tárgyak is hamarosan sorra kerülhetnek, aztán jöhetnek az élőlények, sőt később egészen elvont fogalmakkal is dolgozhatnának. Pár perc után úgy tűnt, hogy a cipő égi pályája megtörik, s egyenletesen gyorsulva hullik vissza feléjük. Az intézet igazgatója pozíciójába és küldetésébe vetett végtelen hittel azonban meggyőzte őket, hogy ez nem zuhanás.
Haynal Ákos
Ez nem egy cipő. Ez meg nem egy mondat. A mondatban nincsenek szavak, és a szavak mögül hiányoznak a gondolatok, mivel ez nem egy nyelv, hanem egy képzelgés. Képzelgés márpedig nem létezik, és ezért ez csak egy mondat, amely üresen tátong, mint egy cipő, amelyből hiányzik a láb, bár nem kell minden lábbeliben lábnak lennie. Főleg nem olyanoknak, amelyek nem is léteznek. Mert ez itt nem vicc, hanem komoly, mint a zuhanás. Ez itt nem egy zuhanás. „Kedves utasaink, biztosan állíthatjuk, az Air France caracasi járata minden kétséget kizáróan nem zuhan, mert ez itt csak egy cipő.”
Magyary Ágnes
fotó: Barbay Csaba