Brenner Zoltán
Az emlékezet és ellentéte
Megyek az utcán, és gondolom, írok egy esszét a felejtésről. Mondjuk a pszicho-vonatkozásairól. Beugrok a boltba, nincs kenyér otthon. Kosár a kézbe, gyümilé nem kell, megnézem az akciós pultot, leárazott vajkrém, joghurt, jó lesz. Hol tartottam? Ja, pszichológia… felejtünk, mert nem kell a fölös infók napi áradata, ha nem kell a fajfenntartáshoz. Viszont érdekes, hogy hipnózisban minden előhívható. Meg az is, hogy három-négy éves korunkban elfelejtünk minden addigit, mert az agyban olyan fejlődési folyamatok indulnak be, amelyek ezt okozzák. A fejlődés okozza a felejtést? 3570 forint, dingding, mondja a kassza. Kimegyek a boltból, majd balra el. Végre meleg van. Be a patikába. A memorex jól jön, meg a ginkgo biloba. Hazaérek. A három emeletes házat régen bombatalálat érte. A ház nem emlékszik a régi homlokzatdíszeire: simára újították fel. A filoszakon írtam Platón Menonjáról, ahol azt mondja, semmit sem tanulunk, hanem csak emlékszünk. Elfelejtettem hol a példányom. Beütöm a kódot. Postaládámból kidobom a szemetet, amelyiken politikusok írják, szeretnének személyesen beszélni velem. Választások. Csak ilyenkor szoktak szeretnénekezni… Írok a karmáról. Elfelejtjük előző életünket, mert új egónk új életében nem kell az infó a sokezer előző életünkről. De a karma, az is emlékezés, állítólag nem felejt. Fel a lépcsőn. Cipő le, kaja a frizsibe, számítógépet bekapcs, WC, kézmos. Tea. A gép elé ülök. Meredek a képernyőre…
Basszus, mi a fenéről is akartam írni? Nem tom… Katt a FB-re.