Baján Simon Lázár
A Léthé partján
Irigykedtem azokra
Akik oly könnyedén feledték a dolgokat
Mintha pitypang szirmait fújnák
Lábamhoz láncolt ólomgolyó-emlékeim
Húzom magam után a kiszáradt földeken
Véres bokámon csak megszokás a fájdalom
Megyek tovább, hátrafelé tekingélve
Mikor jön már valaki, hogy elgáncsoljon
Hogy utolsót szippantsak az út porából
Aztán végre én is áldozhatnék a felejtés oltárán
Könyörögve, hogy engem is feledjenek