Osztálytalálkozó

Ez rettenetes. Igazán bánhatott volna velem kíméletesebben is az élet. Egy hónap múlva osztálytalálkozó, de ezzel a fejjel szerintem inkább itthon maradok. Hát hogy nézek már ki? Rajtam nem segíthet se fodrász, se kozmetikus. Ide már plasztikai sebész kellene. Pedig mennyire jól néztem ki a szalagavatón. Akkoriban olyan melleim voltak mint valami pornósztárnak. A fenekemről nem is beszélve. Most meg lóg mindenem. És hát elég rendesen el is híztam. Velem akart táncolni mindenki. Aztán hirtelen elmúltam harminc, és már nem akart velem táncolni senki. Ha értik, hogy értem. Na, mindegy, kár ezen keseregni, ami elmúlt, elmúlt, majd a következő osztálytalálkozóra összeszedem magam. Ennél szarabbul kinézni már úgyis művészet lenne. Én meg nem vagyok művész. Szerencsére. De legalább a humorom a régi. Holnaptól majd több vizet iszom, hogy ne legyen ennyire kiszáradva a bőröm. Talán még helyre lehet hozni. Mindent helyre lehet hozni. Csak addig még ki kell találnom valamit, hogy miért nem megyek. A szarházi osztályfőnökünk ajándékára már úgyis átutaltam a pénzt, igazán nem szólhatnak egy szót sem. Amúgy meg ez is milyen már? Mintha bármiért is hálával tartoznánk neki. Ha meg nem jut eszembe semmi, majd kikapcsolom a telefonomat. Csak akkor meg hogy rendelek kaját? Jellemző, hogy már most azon agyalok, hogy mit fogok zabálni egy hónap múlva.
Ferdinánd Zoltán

fotó: Nagy M. Hedvig