Az én hajam, az ő bajsza

Tényleg nem értem, miért vagyok kiborulva. Megmondta előre, hogy ez lesz. Engedek vizet a kádba. Egy forró fürdő kell most nekem. Úgyis le kellene már borotválnom a lábamat. És a hajam is tiszta zsír. Szerintem sosem tetszettem neki igazából. A melleim is túl kicsik. A férfiak a nagy melleket szeretik. Csináltassak nagyobb melleket? Nem mintha lenne ilyesmire pénzem, de talán spórolhatnék jobban. Vagy szólhatnék apunak, hogy nagyobb melleket szeretnék, úgyis mindjárt itt a szülinapom. A negyvenedik. Talán még megtalálhatom az igazit. Azt olvastam valahol, hogy a nagy mellű nők könnyebben boldogulnak az életben. De most nincs kedvem apuval beszélni. Persze egyedül is megpróbálhatnék élni. Lehetnék mondjuk direkt ronda. A lábam úgyis szőrös. A hónaljam is borostás, és ha a hónaljam borostás, akkor biztos a pinám is. Igazából nagy megkönnyebbülés lenne, ha végre nem kellene tetszenem senkinek. Lehet, hogy még a hajamat is levágom. Rövidre. A hajamat úgyis annyira szerette. Így. Nem is áll rosszul. És még fiatalabbnak is tűnök. Talán így kellene hagynom. Tényleg egész jó. De mi lenne, ha még rövidebbre vágnám? Most úgy harmincötnek nézek ki. Ha levágok még néhány centit a hajamból, talán újra harminc leszek. Vagy legyek inkább kopasz? Mindjárt kiderül. Hát, szerintem nem egészen így néztem ki harminc évesen. Ezek a hajtincsek viszont, ahogy úsznak a víz felszínén, tisztára úgy néznek ki, mint az ő bajsza. Hol lehet a telefonom? Ezt neki is látnia kell, érezze már ő is egy kicsit szarul
magát.
Ferdinánd Zoltán

fotó: Nagy M. Hedvig