A Jánosnak túl nagy volt a szíve

Mondtuk a kórboncnoknak, hogy ha végzett, ne rakja már vissza a Jánosba a szívét, mert szeretnénk magunkkal vinni. És ezt mégis hogy képzelik? Ez nem egy étterem, ahonnan el lehet vinni a maradékot. Mi nem akarjuk megenni, éppen ellenkezőleg, szeretnénk megőrizni az örökkévalóságnak. És ha még egy kis formaldehidet is vételezhetnénk, nem lennénk hálátlanok. Tudja, szeretnénk elrakni egy befőttesüvegbe, mert a Jánosnál jobb embert még nem hordott a hátán a föld. Rendben, húszezerért vihetik. Csak tízezer van nálunk. Az kevés lesz. És van itt valahol egy bankautomata? Maguk valami szektások? Nem, dehogy, csak nagyon szerettük a Jánost. Igazán sajnálhatja, hogy nem ismerte. Aha. Akkor megkapom azt a húszezrest? Ha megmondja, hol van a legközelebbi bankautomata, akkor igen. A kórház főbejáratánál. Nagyszerű. Induljanak, én addig elrakom a befőttet. Milyen befőttet? Ez amolyan kórboncnokhumor, ne is foglalkozzanak vele. Mindjárt jövünk.

Itt van a pénze. És a betétdíj? Milyen betétdíj? Hát az üvegért. Eddig erről nem volt szó. Csak vicceltem, húzzanak már innen a picsába, a János szívével együtt.
Ferdinánd Zoltán

fotó: Nagy M. Hedvig